A macskáról és a rókáról

A róka az úton haladva utolérte a macskát.

- Hová, hová jó húgom? - kérdezte tőle.

- Csak itt ballagok az úton – felelte a macska.

- Azt kérdeztem – mondja a róka -, hogy mi a foglalkozásod? Milyen tudományt vagy micsoda mesterséget űzöl?

- Nem tudok én semmit – nyávogta a macska -, csak felmászni valahova, és aztán leugrani onnan.

- Hát ez elég kevés mesterség – mondta a róka. – Nekem száz efféle tudományom is van, és mind különbek ennél. Egyetlenegy után is jól tudnám tartani magamat, és mindegyik olyan, hogy meg tudnám szabadítani magam vele a veszedelemből.

- Boldog állat vagy te – mondta a macska – és jó dolgod lehet. De amott látok valamit, amiből nem jót jövendölök. Egy lovas jön felfelé a hegyoldalon, és két agár futkos előtte. A fűben is látok valami fejeket, nem tudom, vizslák-e vagy tacskók?

- Jaj, húgom – mondja a róka -, te nagyon félénk vagy. Azért káprázik a szemed, és azért tetszik úgy neked, mintha agarakat és embereket látnál. Nincs ott semmi. De ha eljönnének is, mit csinálhatnának velünk?

Azt mondja a macska:

- Hogy te hogyan látod, azt én nem tudhatom, de az én hátam nagyon viszket a félelemtől. Mert tudom jól, hogy azok között egyik se barátom nekem.

Mialatt egymással így elbeszélgettek, meglátták az agarak a macskát és a rókát, és hirtelen rájuk rohantak. Megrémült a róka, odakiabált a macskának:

- Az ördög hozta ezeket ide, fussunk húgom, mert ha nem, mindjárt rajtunk vannak.

Oda is érkeztek az agarak, mögöttük a lovas hangos kürtszóval biztatta őket.

- Mi ez – kérdezte a macska -, mit akar az az ember azzal a kintornával?

- A vizslák lába alá fújja a talpalávalót – mondta a róka. – Fussunk, ha még futhatunk!

A macska meglátott közel egy magas fát, és arra nagy hirtelen felfutott. De a róka nem tudott mászni, hát csak ide s tova csavargott a kutyák előtt, hogy valamiképpen egérutat nyerjen. A macska lekiabált a fáról:

- Hé, róka testvér, most vedd elő a száz tudományod közül bár az egyiket! Ha most elő nem veszed, később aligha lesz időd, hogy felhasználhasd. Mert az erdő messze van még, és félek, hogy nem érheted el.

Ekkor az agarak már el is kapták a rókát, szerteszéjjel szaggatták a bőrét, és végül megfojtották. A macska szánakozva mondogatta magában ott fenn a fán:

- Jaj, szegény róka, milyen keveset használt neked az a sokféle mesterség! Csak az egyetlen fáramászást tanultad volna meg, bizony, többet használtál volna vele magadnak, mint száz más mesterségeddel.