A bujdosó macska

   Egyszer  volt, hol nem volt, nem tudom, hogy merre volt, de valahol mégis
volt,  volt  egyszer  egy  macska. Ezzel a macskával nagyon mostohán bánt az
asszonya,  elkeseredett  erősen,  s  nagy  bújában,  bánatában  fogta magát,
otthagyta a gazdasszonyát, s elment világgá.

   De  hogy  szavamat  össze  ne  keverjem,  mielőtt  útnak indult volna, az
udvaron  talált  egy nagy vörösrépát, szekeret csinált belőle, nagy hirtelen
fogott két egeret, azokat a szekér elé fogta, s úgy indult bujdosóba.

   Mennek, mendegélnek, hegyeken-völgyeken által, de bizony az egerek
elfáradtak, egyre lassabban lépegettek. Gondolja magában a macska:
így nem messzire haladunk. Fogott az úton még két egeret, a másik
kettőnek elejébe fogta, s úgy hajtott tovább.

   Amint mennek, mendegélnek, találkoznak egy rákkal. Kérdi a rák:

   - Hova mégy, te macska?

   - Megyek vándorolni.

   - Vígy el engem is, mert a halak kikergettek a vízből.

   - Hát miért kergettek ki?

   - Azért mert mindig csipkedtem őket az ollómmal.

   - No, hát gyere, ülj fel.

   Tovább  mennek, mendegélnek, s hát az út közepén két tojás van. Megszólal
az egyik tojás, s kérdi a macskától:

   - Hová mégy, te macska?

   - Megyek vándorolni.

   - Vígy  el  minket  is.  Nem  volt maradásunk az asszonyunknál, mert  azt
kívánta, hogy három csirke keljen ki belőlünk, pedig csak egy van bennünk.

   Felültek  hát  a tojások a vörösrépa szekérre, s a macska hajtott tovább.
Egyszerre  csak  rászállott  a  szekérre  tíz  fecske s tíz pacsirta. Nem is
kérdezték a macskától, szabad-e, nem-e, szépen letelepedtek, s mentek ők is.

   Még egy jó hajításnyira sem mennek, egy csomó gombostűt találnak az úton.
Kérdi a macska:

   - Hát ti hogy kerültetek ide?

   - Mi  bizony  úgy,  hogy  egy  társunk  megszúrta  az asszonyunkat, s  az
asszonyunk haragjában mind kidobott az útra.

   - Hát akkor csak ti is üljetek fel a szekérre, gyertek velünk.

   Tovább mennek, mendegélnek, s estefelé egy kicsi házikóhoz érnek.

   Abban  a  kicsi  házikóban egy öregasszony lakott, a macska bement hozzá,
köszönt illendőképpen, s szállást kért éjszakára. Mondja az öregasszony:

   - Adnék  én  jó szívvel, de ide minden éjjel zsiványok jönnek, itt  ugyan
nem lesz nyugodalmatok.

   De  a  macska addig beszélt, hogy így meg úgy, nem félnek a zsiványoktól,
hogy az öregasszony szállást adott nekik.

   A négy egeret bekötötték az istállóba.

   A  két  tojás beleült a tüzes hamuba, a rák a vizesdézsába, a gombostűk a
törülközőbe,  a  macska  meghúzódott  az  ajtó sarkában, a fecskék mentek az
eresz alá, a pacsirták pedig a ház tetejére.

   Hát  csakugyan éjjel jönnek a zsiványok, bemennek a házba, letelepednek a
kemence  mellett,  tüzet akarnak gyújtani. De amint megpiszkálják a hamut, a
két  forró  tojás  szétpattant,  s szemük, szájuk tele lett tojáshéjával meg
sárgájával.  Hej,  uram, teremtőm, megijedtek a zsiványok, égette a tojás az
arcukat  erősen,  szaladtak  a  vizesdézsához,  hogy  megmosdjanak. De ahogy
belenyúltak  a  dézsába,  a  rák  jól megcsípte az ujjukat. Lekapják az alsó
szegről   a   törülközőt,   hogy   megtörülközzenek,   de  a  gombostűk  jól
összeszurkálták  őket.  Még  jobban  megijednek, szaladnak kifelé, s ott meg
nekik ugrik a macska, s istenigazában összevissza karmolta az arcukat.

   Ki  az  udvarra,  mintha szemüket vették volna, de ott meg a fecskék és a
pacsirták elkezdtek csiripolni:

   - Zsiványok, zsiványok! Fogjátok meg!

   Ahányan voltak, annyifelé szaladtak, többet az öregasszony házához vissza
se jöttek.

   Reggel  a  macska megköszönte a szállást az öregasszonynak, a négy egeret
befogta a vörösrépa szekérbe, aztán mind felkerekedtek, mentek tovább.

   Hanem amint egy hídra értek, halljátok csak, mi történt. Az egerek mitől,
mitől nem, megijedtek, a szekeret belerántották a vízbe.

   Hej,  istenem,  lett  nagy  ijedelem.  A  pacsirták  és  a  fecskék, huss
felrebbentek  és  elrepültek.  A macska is nagy üggyel-bajjal kiúszott, de a
szegény rák az ott maradott a vízben, no meg a gombostűk is.

   Hogyha  ezek  a  vízben nem maradtak volna, az én mesém is tovább tartott
volna.